MESTER

Sok embert bíztam, kértem, hogy tervezzen egy szent helyet
Volt aki mert, volt aki nem,
De csak egy volt hiteles.
Kinek szíve nem volt, kinek papírja,
Kinél nem volt se toll, kinél se tinta.
Volt, aki rajzolt, de keze remegett
Aztán összetépte az idő - este lett.

Késő van fiam, gyere fel Budára Isten látja lelkem, nem jössz majd hiába. A véletlen az volt, hogy íróasztalán Kisebb papír nem volt És így lett ily míves az arány. Nagy szemekkel rátok tekint, mint gyermek, hisz ma született. Maroknyi remegő kezek közt ki vert, ki dédelgetett. Tiszta gyermeki hangja - halld a kis harang, De holnaptól átölel, vigaszt, derűt sugall. Deák István, 2001

E kis templom mire felnő elmúlnak századok, Falai közt a Teremtő teérted áldozott. Itt fogod siratni anyád, Itt fogadsz szenteket, Itt csókolod forró csókkal szerető hitvesed. Itt ringatod fiad, Itt kapsz majd szemfedőt, Innét indulsz a nagy útra, s lesz-e majd pihenőd? Az Úr szólt hozzád ó Mester, Az Úr fogta kezed. Áldott legyen mindörökké Ország építő szíved.